Fiam, jóból is megárt a sok! - szokta mondogatni nagymamám, amikor tíz tepsi rétest süt a kemencében és odarakja az asztalra. Együk. Kösz. Meséli is mindig, hogy az apja, az én dédim minden reggel ivott ugyan pálinkát, de csak 2 centet, kávéba keverve, mondta is mindig ez már inkább kávélikőr. Arányban tartotta magát, az életét, az örömforrásait. Tíz tepsi rétes mellett ez nem olyan egyszerű. Régen könnyebb volt, már ami az arányokat illeti. Nem volt annyi étel, ital, termék és szolgáltatás. Az emberek szegényebbek voltak, szűkebb lehetőségekkel és nagyon ki kellett centizni az életet. A kenyér egy hétig kenyér volt, és ha elszáradt, vízbe vagy tejbe áztatva ették, hogy puhuljon. Ezzel szemben ma bemegyünk egy akármilyen élelmiszer boltba és ott van a Kánaán, csak győzzük fizetni. De valóban jót tesz a túlzásba vitt örömhajhászás?

Elvis Aaron Presley, becenevén a Király máig a világ leghíresebb könnyűzenei énekese. Befutott amerikaiként karrierje méltán vált ki csodálatot: három Grammy-díj, Grammy Életmű díj, hollywoodi filmszerepek és egy új zenei műfaj, a Rock ’n’ Roll megteremtése. Sikerei ellenére, miután 38 évesen elvált feleségétől, drog- és gyógyszerfüggő lett, álmatlanság gyötörte, elhízott és 4 évre rá szívrohamban elhunyt.

Egy kis székely faluban született Csíkszentmihályi Mihály, a pozitív pszichológia első számú kutatója, aki több évtizedes kutatása során arra kereste a választ, hogy mit éreznek az emberek életük legörömtelibb pillanataiban és ez milyen hatással van életükre. Az Amerikában élő hazánkfia kutatásait Flow című könyvében foglalta össze, amely 1997-ben jelent meg először Magyarországon. Műve nemzetközi sikert aratott, Bill Clinton egykori amerikai elnöknek például ez az egyik legkedvesebb könyve.

Mi az öröm?

Kérdeztem magamtól, és először a testembe pillantottam. Találtam ott endorfint, szerotonint, dopamint, fenil-etil-amint, tiroxint és még sok más vegyületet. Hormonok, vegyületek, aminosavak, fehérjék, molekulák. Az öröm pusztán biokémiai folyamat volna? Tényleg elég csak pár  boldogságkapszulát bevenni és nyomban instant boldogsághoz jutunk? Utánanéztem néhány ilyennek, íme a hangzatos nevek: Prozac, Xanax, Paxil, Zoloft, Lexapro, Effexor, Cymbalta, a választék óriási. Ők az úgynevezett antidepresszánsok. Meglepődtem, amikor kiderült, hogy az Egyesült Királyságban évente több millió ember szedi őket, Amerikában pedig, ahol 2007-ben összesen 11,9 milliárd dollár volt a forgalmuk,  30 millióan szednek naponta egy tablettát abban a reményben, hogy kordában tartsák rossz hangulatukat. Hát igen, jómagam is hozzányúltam egyszer a Xanax-hoz. Az élmény olyan volt, mintha egy háborgó tengert kényszerből a vízfelszín alá nyomtak volna. A víztükör sima, nyugodt, de mélyen a víz zavaros, zöld és tajtékos. Olyan érzés volt, mintha elnyomta volna valami a feszültséget bennem, mintha csak nagyon gyengén éreztem volna a bajaimat, de éreztem! Nem oldott meg semmit. Az életem, az érzéseim, a gondolataim mind ugyanazok maradtak, csak a Xanaxtól való  függőségem nőtt. Szerencsére hamar észrevettem, hogy rászedtek. Kell lennie ettől jobb megoldásnak, gondoltam, és falhoz vágtam az üvegcsét. Aztán jött az alkohol, a nikotin és a marihuána. Mind ugyanazt produkálta: bizonyos ideig tartó önfeledt, bódult állapotot, amikor nincs bánat, nincs stressz, nincs feszültség, viszont van helyette vidámság, nevetés és szenvedély. A fűtől még a falba vert szögnek is nevet adtam és rötyögtem rajta egy órán keresztül, ám amint a vegyület elhagyta a szervezetemet, eltűnt a jókedv is. Könnyen rászedhetett volna ez is és lehet, hogy ma már nem tudnék meglenni napi három trombita nélkül, de újfent zavart valami. Zavart, hogy az örömöm pénzbe kerül. Zavart, hogy csak rövid ideig tart és csak feltételes módban élhetem át: akkor, ha éppen szívok egy füves cigit, ha iszom egy kis bort vagy bekapok valami pirulát. Aha! Hát ezért okoznak ezek a vackok függőséget! Beszüntettem hát mindent és nekiláttam keresgélni az egy igaz, valódi öröm után, ami nem kér pénzt, nem okoz függőséget és végtelen ideig kitart. Persze az ember könnyen csábul, és ami egyszerűbb, az vonzóbb is, de a hit, hogy az élet több, mint 3000 Ft/marihuána/gramm, sikeresen továbblökött a nehézségeken. Persze nem lettem antialkoholista, mert a sör kis mértékben gyógyszer és lerészegedni néha nem is olyan rossz, ám az antidepresszánsok és a szintetikus drogok szerintem nem valók az ember kezébe. Árnyalva kijelentésemet inkább így mondom: szerintem a tartós öröm után érdemes máshol keresni (aki éppen ezekkel a szerekkel küzd, annak ajánlom figyelmébe Szendi Gábor könyvét, a Depresszióipart és Szabó Győzőtől a Toxikómát.)

Sir Ken Robinsontól könnyes búcsút véve újra kint hajózunk a nyílt vízen. Vitorlánkat most egyelőre nem dagasztja friss, keleti szél, a tenger fodrai kisimultak.  Semmi nem zavarja meg békés nyugalmunkat a nagy déli melegben, így a fehér vitorla árnyékában újra zavartalanul eltűnődhetünk az első bejegyzésben feltett kérdésen.