Szünet. A blog célja beteljesült. Köszönöm mindenkinek, aki követett, és remélem érdemes volt. Mégsem a búcsú pillanata ez, hiszen más történik, de még születik, talán ez év végére kibújik a zsákból. Ha így lesz, akkor kerekebb lesz mindannyiunk élete.

Két évvel ezelőtt, a sokadik Vinyasa Flow jóga órák egyikén, amikor terpeszülésben térdre borulásos hajlítást csináltam, különös élményben volt részem: különálló entitásként tapasztaltam meg a testemet. Felegyenesedtem, végignéztem a lábamon, a kezemen, és úgy szemléltem őket, mintha most találkoznék velük először, mintha egy, a szívemnek oly kedves baráttal, vagy inkább a szeretőmmel találkoztam volna. Elöntött egy szenvedélyes érzés, afféle örömmámor és átöleltem magam. Úgy értem tényleg átkaroltam a lábamat, lehajoltam ismét a térdemre, becsuktam a szemem és a legmélyebb áhítattal, megkönnyezve köszöntöttem a testemet. Úgy néztem rá, mint valakire, nem mint önmagamra. Úgy néztem rá, mint aki azért van itt, hogy segítse vágyaim megélését; segítse kibontakozásomat; hogy testet adjon a lelkemnek, mint ecsetet a festő, vagy fejszét a favágó kezébe. Úgy tekintettem rá, mint a legnagyobb ajándékra a világon, és úgy éreztem ezért nagyon kell rá vigyáznom, de legfőképpen szeretnem. Megrázó élmény volt, és ahogy felelevenítem most ezt az élményt ismét elragad a hála érzése. Szóval attól a naptól kezdve nem tudtam már ugyanúgy látni magamat. Megváltozott közöttünk valami.

Kérlek állj a tükör elé és figyeld meg magad. Ne a hajadat vagy a miteszereket az arcodon; ne a gondjaidat, bajaidat, hanem magadat. Azt, aki vagy. Nézz mélyen a szemedbe. Kit látsz? Ki áll ott előtted? Látsz egy arcot, de te több vagy, mint az arc. Látsz egy nevet, és a név tartalmaz egy személyiséget, ami születésed óta alakul benned, de te több vagy, mint a neved. Több vagy, mint a személyiséged. Tekints mélyen a szemeidbe, időzz el bennük, és túl a testeden, túl a személyiségeden megpillanthatod harmadik arcodat, a lelkedet. Hiszen több vagy, mint hús és vér. Több vagy, mint név és egyéniség. De mi is vagy pontosan? Hány arca van az Énednek?

Nyílik a pinceajtó. A sűrű sötétségből dohszag csapja meg az orrom. Mellette végtelen fokokkal megépített lépcső vezet felfelé, olyan magasra, hogy a végét se látom. Ott fény van. Világosság. A pince taszít, az ég hívogat, én meg csak állok a földön és azon gondolkozom, vajon mit keres itt ez a két ajtó?

Kedves olvasóim, mielőtt alámerülnénk a bejegyzés témájába, engedjétek meg, hogy egy bekezdésnyi időre megálljak és összefoglaljam hol is tart most tulajdonképpen a blog, mi a célom vele és úgy egyáltalán hogyan alakult bennem ez az egész február óta, amikor megírtam az első bejegyzést.

Az elején még fogalmam sem volt, hogy ebből az egészből mi fog kisülni, csak egyben voltam biztos: az élettel kapcsolatos kérdésekkel, amik már 16 éves korom óta érdekelnek, szerettem volna sokkal többet és komolyabban foglalkozni. Ehhez a blog látszott leginkább alkalmasnak, hiszen publikus volta miatt nem lehet benne akármit összehordani; jól össze kell szedni az anyagot; közérthetően és tömören írni; érdekeset, izgalmasat; ne túl nehezet és ne túl könnyűt, szóval éreztem: a blog az én emberem! Az elején nem volt koncepció, csak egy kérdés: Mi a boldog élet titka? Berohantam a könyvesboltba, megvettem Sir Ken Robinson könyvét, elolvastam és belefogtam az elemzésbe. Amikor A Gyermek száz nyelven beszél c. bejegyzésemben befejeztem a könyvet, azt vettem észre, hogy a fejemben kezd kialakulni egy koncepció, egy saját mondanivaló, amitől a blog ívet kapott és az egyes bejegyzések elkezdtek egymásra épülni (innen indul: Boldogságra predesztinálva). Innentől kezdve tehát az oldal tartalma jócskán átalakult: sokkal több saját gondolatot tartalmaz, ami csak néha utal egy-egy könyvre, és az egész egy rendszerré kezd összeállni, egy kerek egésszé, aminek most még, kedves olvasóm, csak az elejét látod. Az egészben az a legizgalmasabb, hogy még én sem tudom előre a következő bejegyzés tartalmát. Olyan érzés ez, mintha éppen születne valami, de hogy fiú lesz-e vagy lány, mi lesz a sorsa és az élete, rejtély. Ha érdekel a szülés kimenetele kérlek tarts velem továbbra is!