Kérlek állj a tükör elé és figyeld meg magad. Ne a hajadat vagy a miteszereket az arcodon; ne a gondjaidat, bajaidat, hanem magadat. Azt, aki vagy. Nézz mélyen a szemedbe. Kit látsz? Ki áll ott előtted? Látsz egy arcot, de te több vagy, mint az arc. Látsz egy nevet, és a név tartalmaz egy személyiséget, ami születésed óta alakul benned, de te több vagy, mint a neved. Több vagy, mint a személyiséged. Tekints mélyen a szemeidbe, időzz el bennük, és túl a testeden, túl a személyiségeden megpillanthatod harmadik arcodat, a lelkedet. Hiszen több vagy, mint hús és vér. Több vagy, mint név és egyéniség. De mi is vagy pontosan? Hány arca van az Énednek?
Röviden az előző bejegyzésről
Éned esszenciája a tudatod, amely olyan, mint egy nagy tégely: tartalmaz minden gondolatot, érzést és tapasztalatot. Azokat, amelyek a múltban történtek veled, és azokat is, amelyek a jövőben fognak megtörténni. Tudatodnak három arca van. Egy, ami a sötétség birodalma, ő a tudatalatti, itt raktározod a múltadat, minden kimondott vagy szőnyeg alá söpört sérelmedet, és mások (szülők, társadalom, kultúra) gondolatait. Második arca a fény birodalma, ő a tudatfeletti, innen származnak a vágyak, az ötletek, a kreativitás, a szerelem, az öröm és a pozitív gondolkodás, tehát minden, ami felrepít, ami felemel. A harmadik arca a jelen arca, a tudatosság, ami éberséget jelent. Ez úgy működik, mint egy nagyító: tudatalattidból és tudatfelettidből szüntelen áramolnak feléd a gondolatok, és te döntöd el, hogy mire nagyítasz rá, hogy mire figyelsz. Ha úgy érzed, hogy az életed elsodor, akkor nem használod a nagyítót. Akkor nem vagy tudatos. Akkor csak reagálsz igazi cselekvés helyett. Olyan gondolatok irányítanak, amelyeket nem tartasz ellenőrzésed alatt. Visszaszerezni a kontrollt, hogy az őszinte érzéseim irányítsanak, ne a sérelmeim - szerintem ez ma az emberiség legnagyobb feladata.
Három arc, három Én
Ahogy a tudatodnak, úgy az Énednek is három arca van: Test, Elme, Lélek. Az első kettő létezésén szerintem nem kell összevesznünk, lélek dolgában azonban vérre menő harcok dúlnak az emberi társadalomban. A többség azt mondja, hogy az ember olyan, mint egy tökéletes gépezet, amit az agy irányít és bioáram működtet, célja és vágya pedig DNS-ébe van beleégetve, ami az evolúció során a „legerősebb győz” elve szerint csiszolódik nemzedékről nemzedékre. Talán te sem hiszel lelki Énedben és meg vagy győződve róla, hogy minden, ami vagy, az agyadban és a testedben létezik csak, azonban mindez nem hit, hanem tapasztalat kérdése. Csak abban lehetsz biztos, amit megtapasztalsz, nem igaz? És ha te még nem élted át a Lelkeddel való nagyszerű találkozást, akkor nem csodálom, ha csak „fejben” élsz. Mindez persze nem olyan könnyű, mert ugyan a test és az elme evilági, földi dolog, tehát könnyen megtapasztalható, a Lélek azonban egészen más kategória, mert tisztán szellemi eredetű, így nem látni, nem hallani, csak érezni lehet. Miért olyan nehéz felfedezni és megtapasztalni Éned lelki arcát?
Mondd, miért olyan nehéz valakinek megbocsátani? Miért olyan nehéz alázatosnak lenni? Miért olyan nehéz őszintének lenni? Ja, hogy ezekkel semmire se mész? Eltipor a világ, ha nem könyökölsz? Hiúság, büszkeség, harag, ítélkezés, birtoklás. Ez az Elme. Megbocsátás, alázat, türelem, őszinteség, szerelem. Ez a Lélek. És ezért olyan nehéz. Pedig ugyanúgy üzen neked, lüktet benned, mint az Elméd vagy a Tested, csak nem figyelsz rá. Nem hallod meg. Nem is igen bírod a csendet sem. Ez a kor nem is a csendről szól. Békéről és őszinteségről. Áh. Még azt is elhiteti velünk, hogy lelkünk sincs. Hogy nem is vagyunk isteniek, csupán evolúciós ragadozók, akiknek túl kell élniük valahogy a környezetüket. Ám mindezzel egyszer szembe kell nézzél, ha a teljesség öröme után kutatsz, mert az öröm nem a Testben, nem az Elmében, hanem a Lélekben születik.
A Tested az, akit látsz.
Az Elméd az, akiről tudsz.
A Lelked az, akit érzel.
Test, Elme és Lélek egysége
A Lélek a béke, az Elme a háború, a Test a Paradicsom.
A Lélek az ég, az Elme a horizont, a Test a föld.
A Lélek az isteni, az Elme az emberi, a Test a földi éned.
A Lélek a szív, az Elme az agy, a Test a nemi szerv.
A Lélek a gyermek, az Elme a férfi, a Test a nő.
A Lélek a szerelem, az Elme a randevú, a Test a csók.
A Lélek az intuíció, az Elme a gondolkodás, a Test a tapasztalás.
A Lélek az ötlet, az Elme a tervezés, a Test a kivitelezés.
A Lélek a művészet, az Elme a tudomány, a Test a műhely.
A Lélek a megbocsátás, az Elme az ítélkezés, a Test az ölelés.
A Lélek a hit nélküli bizonyosság, az Elme a kételkedés, a Test a valóság.
A Lélek a megfoghatatlan, az Elme a megmagyarázható, a Test a megfogható.
Mi történik, ha ez a hármas egység felbomlik? Ha nem ismered az intuitív, a művészi, a szerelemes, az isteni Énedet? Mi történik, ha csak Testeddel és Elméddel irányítasz? Nézz körül a világban: pontosan az. Hadd idézzem Müller Pétert, mert éppen az ő könyvét olvasom (Férfi élet, női sors) és nagyon idevág a téma:
Manapság, a világválság előrehaladott stádiumában nincsenek már semmiféle eszményeink. A tartás, az egyenes gerinc, a bátorság, a hűség, a megbízhatóság, őszinteség, nyíltság, becsületesség, az igazsághoz való feltétlen ragaszkodás, az önfeláldozás, a nemesség, mások megbecsülése – és ugyanakkor a nőkkel szembeni végtelen tisztelet, gyengédség és megértés, az a mély szeretet, mely nem csupán a kívánatos fenekének, de a lényének is szól, ma már szinte teljesen kihalt fogalmak. Mindezt csak hazudni tudjuk. Nem csak másoknak, önmagunknak is. Elavult szavak lettek. Lementünk békába. A világot békaeszmények irányítják, vagyis az érdekek, az önzés, a hatalomszomj, a magasrendűtől megfosztott érzékiség – és az utolsó időkben főleg a pénz. Békaszemlélet, hogy az életet megfosztjuk lelki minőségétől, és minden szinten műéletté tesszük, ahol az általunk kitalált technika vette át az isteni szerepét. A világtörténelem az arcát vesztett békaférfi irányításával fokozatosan kriminalizálódott, a magánéletben éppúgy, mint a közéletben. Bekövetkezett az, amire régen figyelmeztettek bennünket: amit nem emelünk föl, az lezuhan.
És hogy mennyire így van, arra itt egy képi bizonyíték. Mielőtt felhördülne az Apple társadalom: nem arra gondolok, hogy aki Apple-t használ az rossz ember vagy ilyesmi. Csak arra, hogy ma többet jelent egy telefon, mint egy nemes eszme. Tökéletesen lemodellezi az Elme egyeduralmát a Lélekkel szemben.
Az öröm utáni kutatáshoz szükséges ismerni azt, aki irányít: önmagunkat. Ismernünk kell Énünk három arcát: Testünket, Elménket, Lelkünket. A következő bejegyzésben részletesen írok róluk külön-külön is. Most éppen csak érintettem őket, de szeretném mindegyiket mélyebben is megvizsgálni. Addig is nézzétek meg ezt a videót, hátha felfedeztek valakit benne.
Utolsó kommentek