Utolsó kommentek

  • Radnóthy Szabolcs: @Adri13: Szia, örülök! És egyetértek :) (2014.01.08. 14:34) A különlegeseké a világ?
  • Adri13: Jó volt olvasni a gondolataidat, de főleg egy kicsit visszaemlékezni a sulira. Én személy szerint elég későn jöttem rá hogy értékes vagyok, de életemen át elkísért egy érzés ami nem hagyott nyugodni... (2014.01.07. 18:09) A különlegeseké a világ?
  • Battler: Elgondolkodtató, főleg a "szerencse" rész. A mentorral viszont személy szerint nem értek egyet. Szerintem a felnőtté válás - ami egy érzelmi-mentális folyamat és tényleg semmi köze az életkorhoz - p... (2013.09.10. 07:37) Találd meg a pillanatod
  • Radnóthy Szabolcs: @Battler: Mivel nemsokára bezár a Vidámpark azt gondolom egy kalózhajós nosztalgiajáratot még megérdemelnek az emlékeid :) (2013.08.19. 10:28) A te epifánia pillanatod
  • Radnóthy Szabolcs: @Battler: na és mi van akkor, ha elvisszük ezt a láncot egészen addig, hogy miért pont a jelenlegi családunkba születtünk? (2013.08.19. 10:24) Epifánia
  • Utolsó 20

Facebook komment box

Találd meg a pillanatod

karajan1.png

De hogyan? Egész biztosan nem úgy, hogy addig facsarod az agyad, amíg ki nem szenvedsz magadból egy értelmesnek tűnő gondolatot, pedig biztosra veszem, hogy első nekifutásra ezzel próbálkoznál, ahogy én is és mindenki más. Hiszen itt van ez a mi csodálatos agyunk, ami maga a megtestesült problémamegoldás, miért ne tudna hát erre is választ találni? Nos azért, mert amikor a pillanatodat keresed, akkor tulajdonképpen szerelmet keresel, és amikor szerelmes leszel, akkor nem az agyad fog bezsongani (az inkább elszédül), hanem úgy az egész tested, de a szíved környéke egészen biztos. Valahol arrafelé születik majd meg az epifánia pillanatod is. Ennek megfelelően máshogy kell keresni, mint egy matematikai egyenlet végeredményét. Nézzük Sir Ken Robinson szerint mi segít minket ebben.

1. Nyitottság

Szerintem a nyitottság a legfontosabb. Mit jelent nyitottnak lenni? Sokkal többet annál, minthogy végighallgatod más emberek véleményét, mert azzal még csak a füledet nyitod ki. Nyitottnak lenni azt jelenti, hogy előítélet mentesen ajtót nyitsz mindennek és mindenkinek. Embereknek, történéseknek, dolgoknak. Kész vagy arra, hogy üzeneteket fogadj tőlük, és ne csak meghallgasd, hanem egy rövid ideig a sajátodnak képzeld őket. Nem vagy befejezett lény, örökké változol, és a változásodat azok gerjesztik, akikkel találkozol. Ha nem vagy nyitott, akkor csupán a múltad várának köveiből épített szűk szobában élsz, ablakodat soha ki nem nyitva, ezért a levegő, amit beszívsz, dohos és állott. Ugyan rendszeresen kopogtatnak az ajtódon, de ha nem nyitod ki és elhessegetsz mindenkit, a csoda, amire vársz, soha nem köszönt rád. Szóval ha kopogtatást hallasz, akkor csak egyszerűen nyílj ki.

2. Törzs

Kis srác koromban azt gondoltam, hogy rappernek lenni jó. Úgy is öltözködtem, viselkedtem és kifejezetten kerestem ezt a fajta társaságot, ám amikor megtaláltam, nem éreztem benne jól magam. Mi volt a gond? Nem az én törzsem volt, mert nem illettem közéjük, vagy ők nem illettek hozzám. A lényeg így vagy úgy, de ugyanaz lett: nem tudtam abban a légkörben kiteljesedni, ezért továbbálltam és kerestem tovább. Ha megtalálod a törzsedet, azt a társaságot, ahol jól érzed magad és ahol önmagad lehetsz, akkor a pillanatod megtalálásához óriási segítséget kapsz. Nem kizárt, hogy egy jól átbulizott éjszaka után, hazafelé caplatva egy huhogó bagoly röpte alatt döbbensz rá egyik barátod mondatának üzenetére, ami onnantól teljesen megváltoztatja az életedet. Keress tehát olyan társaságot, ahol önmagad lehetsz és ami inspirál. Még a nagy Hú bagoly is ezt mondja.

uhu_1.png

 3. Mentor

A mentorod nem a coach, aki húszezer forint per óráért segít neked. Nem is a pszichológusod, akihez rendszeresen jársz. Ha jársz. Még nem jártál? Mit hagytál ki! Szóval a mentor egy példakép, egy mester, aki abban az állapotban létezik, amiben te is lenni szeretnél, az énképednek egy fejlettebb, jövőbeli változata. Kicsi gyerekkorodban a szüleid voltak a mentoraid. Kamaszkorodban,  tekintettel a szüleiddel való nem kevés konfrontációra (mert úgyse hiszem, hogy nem voltak), valószínűleg más mentorokat kerestél. Talán egy tanárt, egy híres sportolót, netán a legjobb barátodat, aki kézen állva tudott lesétálni az iskola lépcsőjén? Na és most ki a mentorod? Van egyáltalán? Ismerd fel őt és ne szégyellj kérdezni, tanulni tőle! Nem biztos, hogy kapcsolatotok örökre szól. Lehet, hogy éppen csak annyira lép bele az életedbe, hogy felkeltse benned a szenvedélyt az iránt, ami mindig is benned volt. Lehet, hogy végigkísér az utadon. Valószínűleg segíteni fog neked. Biztatni fog. Ez a mentorok szerepe. Ismerd fel őket és közelebb jutsz a pillanatodhoz. De legalábbis nézd meg ezt a kézen járást. Egyébként is, kezd uncsi lenni a lábon járás. Emberek, kezeket a földre!!!!

4. Életkor

Bocsánat a kifejezésért, de ezt most így kell mondanom: szard le az életkorodat! Kit érdekel, hogy 14 vagy 80 éves vagy? Itt van például a 17 éves Nick D'Aloisio, akinek a mobil alkalmazását 130 millió dollárért vette meg a Yahoo, vagy itt van Faludy György és Fanni házassága 65 év korkülönbséggel és egy Playboy fotózással. Az életkor nem számít, csak a gondolataid arról, hogy a te koroddal mit tehetsz meg és mit nem. A lehetőségeid korlátlanok, a gondolataid viszont lehetnek korlátoltak. Persze van fotó is. Íme. Mondjon bárki bármit, szerintem szép.

faludy.jpg

5. Szerencse

Ezt hagytam legutoljára, mert ez az a szó, aminek az értelmezése óriási viharokat tud kavarni az emberek között. A szerencse egy olyan dolog, amire nincs ráhatásunk. Vagy bekövetkezik, vagy nem. Már ha hiszünk benne. Vannak azonban, akik szerint a siker nem a szerencsétől, hanem önmagunktól és csakis önmagunktól függ. Idézem a bölcs Obi-Wan Kenobi megboldogult jedi mestert a Csillagok Háborúja c. filmből:

Az én szótáramban nincs olyan szó, hogy szerencse.

Természetesen folytak kutatások ez ügyben, és az eredmény a következő: a szerencsés emberek gyakran a hozzáállásuk miatt csinálják meg a szerencséjüket. Én tehát azt mondom, hagyd abba a „másoknak bezzeg szerencséjük volt” mantrát, mert ezzel azt erősíted magadban, hogy neked sosem lesz. Felejtsd is el ezt a szót, hogy szerencse. Töröld ki a szótáradból. Koncentrálj inkább a céljaidra, a vágyaidra és ne foglalkozz olyan dolgokkal, amire nincs ráhatásod.

Szóval? Megtaláltad a pillanatodat? Ne!!! Ugyan! Ruhagombgyűjtő akarsz lenni? Így egybe: ruhagombgyűjtő. De meg fogsz majd tudni élni belőle? Lehet-e a munkád egyben a hobbid is, vagy arra vagy predesztinálva, hogy örömtelen munkával töltsd a napjaidat? Minderről in dö next bejegyzés. Addig is éberen figyeld a pillanatot.


2013.06.13. 12:43 Radnóthy Szabolcs

2 komment

Címkék: szerencse faludy mentor epifánia Sir Ken Robinson

A bejegyzés trackback címe:

https://radnothy.blog.hu/api/trackback/id/tr635358767

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nagyon sok részével egyetértek, magam is átéltem néhány ilyen pillanatot. Leírhatatlan, megfoghatatlan érzés.
Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy az emberek nagy része folyamatos stresszben él; van aki a megélhetésért küzd, van aki karriert épít, van aki a betegségét próbálja legyűrni. A létbizonytalanság, a betegség és fájdalom és általában a testi, anyagi problémák legtöbbször legyűrik a szellemet. Nagyon tudatosnak kell lenni ahhoz, hogy észrevegyük ezeket a pillanatokat és megfürödjünk, felemelkedjünk bennük.
Nagyon jó, hogy hírt adsz ezekről, mert ha csak egy ember is magáévá teszi ezeket a gondolatokat és megpróbálja megvalósítani a saját életében- ez már nagy eredmény. A közös akarat nagy dolgokra képes. Én is abban reménykedem, hogy egyre többen vállaljuk a tudatosabb életet és felelősséget saját sorsunk iránt és ha elég sokan leszünk, fordíthatunk a saját és ezzel a világ sorsán is.
Elgondolkodtató, főleg a "szerencse" rész. A mentorral viszont személy szerint nem értek egyet. Szerintem a felnőtté válás - ami egy érzelmi-mentális folyamat és tényleg semmi köze az életkorhoz - pont ott kezdődik, amikor az ember végre levetkőzi azt a gyerekmentalitásból fakadó igényt, hogy neki mindenképpen valakire fel kell néznie, valakit követnie kell. Mindenkinek saját maga "mentorának" kell válnia, különben mindig csak egyik törzsből a másikba vándorol és soha nem fogja önmagát megtalálni. Éppen azért, mert mindig máshol, másokban, és nem magában keresi.

Egy könyvben olvastam még régebben, ahol az egyik szereplő jellemzésére használták: "Soha nem merült fel benne, hogy "meg kellene találnia önmagát", mert pontosan tudta, hogy ki lenne az, aki a keresést végzi".

Hát valahogy így látom ezt
süti beállítások módosítása