Két évvel ezelőtt, a sokadik Vinyasa Flow jóga órák egyikén, amikor terpeszülésben térdre borulásos hajlítást csináltam, különös élményben volt részem: különálló entitásként tapasztaltam meg a testemet. Felegyenesedtem, végignéztem a lábamon, a kezemen, és úgy szemléltem őket, mintha most találkoznék velük először, mintha egy, a szívemnek oly kedves baráttal, vagy inkább a szeretőmmel találkoztam volna. Elöntött egy szenvedélyes érzés, afféle örömmámor és átöleltem magam. Úgy értem tényleg átkaroltam a lábamat, lehajoltam ismét a térdemre, becsuktam a szemem és a legmélyebb áhítattal, megkönnyezve köszöntöttem a testemet. Úgy néztem rá, mint valakire, nem mint önmagamra. Úgy néztem rá, mint aki azért van itt, hogy segítse vágyaim megélését; segítse kibontakozásomat; hogy testet adjon a lelkemnek, mint ecsetet a festő, vagy fejszét a favágó kezébe. Úgy tekintettem rá, mint a legnagyobb ajándékra a világon, és úgy éreztem ezért nagyon kell rá vigyáznom, de legfőképpen szeretnem. Megrázó élmény volt, és ahogy felelevenítem most ezt az élményt ismét elragad a hála érzése. Szóval attól a naptól kezdve nem tudtam már ugyanúgy látni magamat. Megváltozott közöttünk valami.
Az előző rész tartalmából
Énednek három arca van: Test, Elme, Lélek. Mindháromnak megvan a funkciója, amely egyetlen célt szolgál: azt, hogy boldog légy. De ismerjük-e a Testünket? Az Elménket? A Lelkünket? Milyen viszonyban vagyunk velük? Áldjuk vagy átkozzuk őket? Egyáltalán hiszünk-e bennük, legfőképp a Lélekben? A most következő három bejegyzésben külön-külön foglalkozom Énünk három arcával, és elsőként a Testünket veszem górcső alá.
A Test a Lélek temploma
Szokták mondani. Akkor is, ha elhízott. Akkor is, ha ronda. Ha torz. Ha béna. Ha fogyatékos. A Test egy csoda! Itt van például a szívünk: naponta 13500 liter vért pumpál át az ereinken. A bőrünk felületén 50 millió érzősejt található, a nyelvünkön 9000 ízlelőbimbó. A tüdőhólyagocskák száma 30 millió, egyébként a tüdő felülete kb. egy teniszpálya méretével egyezik meg. Szemünkben 125 millió fényérzékelősejt található, agykérgünkben 10 milliárd idegsejt, a sejtjeinkben lévő DNS spirál pedig sejtenként 180 cm hosszú. Ha az ember komolyabban belemegy a témába és tudatosan el kezd foglalkozni a testével, akkor hihetetlen dolgok történhetnek, lásd testépítők világa.
Mindezen fantasztikus tények ellenére az emberek döntő többsége addig nem szentel különösebb figyelmet Testének, amíg nem éri valami komolyabb betegség. Így jártam én is. 10 évvel ezelőtt refluxot állapítottak meg, mert a gyomrom egy pontján állandó, tompa nyomást éreztem, ami csak alvás közben nem zavart, egyébként folyamatosan és kellemetlenül fájt. Nem részletezem a kb. 7 éves kálváriámat, és nem is az a lényeg, hogy végül kiderült, nem a reflux a betegség okozója, hanem az, amire a betegség megtanított: a test-tudatos szemléletmódra. Az ember alapvetően nem gondol bele, hogy milyen nagyszerű, hogy van egy Teste, ennél fogva meg sem ismerkedik vele. Nem foglalkozik azzal, hogy mit eszik, mit iszik; mit mozog, vagy mozog-e egyáltalán? Ostorozni, azt bezzeg tudja. Hogy mennyire nem szép, hogy mennyire kövér vagy gebe. „Bár születtem volna más testtel!” – hallom sokszor. Én is így voltam ezzel. Én is mondtam hasonlókat. Aztán egyszer csak odaköszönt nekem: „Helló, hát itt vagyok! Én vagyok a te Tested.” És akkor térdre borultam, őszintén, tényleg térde borultam, átöleltem őt, nagyon szorosan, tényleg nagyon szorosan, és megkönnyeztem és hálát adtam neki, ezerszeres hálát, hogy itt van velem, hogy levegőt ad, hogy visz a hátán, akkor is, amikor már szinte teljesen le van pusztítva. Hálát adtam neki, hogy általa érzem a nyáresti szellőt az arcomon; hogy általa érzem a forró, habos kakaó ízét a számban; hogy általa csókolhatom a nőt, akit szeretek; hogy erős kezet ad nekem, amivel felépíthetem házam falait; hogy szemeket ad nekem, amivel ebben a csodálatos világban gyönyörködhetem; hogy nemi szervet ad nekem, amivel átélhetem a férfi és nő közötti orgasztikus szerelmet. Ezekhez az ajándékokhoz képest mondd, mekkora jelentősége van annak, hogy a társadalom divatja most éppen a 90-60-90 szentháromságát tartja tökéletesnek?
Miért van Testünk?
Az öröm teljességének átéléséért. A csókért. A gőzölgő, fahéjjal megszórt chilis kakaóért. A nyári Balaton partján végigsuhanó lágy, esti szellő simogatásáért. Azért a koncertért, amit vádlizsibbadásig tudunk végigugrálni és a zene szétszakítja a fejünket. Egymás mezítlen testében való gyönyörködésért és tapintásáért. De legfőképpen azért, hogy a Lelkünk és az Elménk alkotta nagyszerű vízióinkat és vágyainkat megvalósíthassuk. Emlékszel?
A Lélek az ötlet, az Elme a tervezés, a Test a megvalósítás.
Amikor eszedbe jut, hogy milyen jó lenne egy titkos tóban megfürödni, akkor az elméd lázasan keresgéli a lehetőségeket: hopp, megvan! A tested mozgásba lendül, karon ragadod a kedvesedet, beszálltok az autóba, leálltok az erdő szélén, gyalogoltok 5 km-t, átmásztok a rozsdás drótkerítésen és a tó partján meztelenre vetkőzve beleugrotok a vízbe. A vágy megtestesült és tapasztalattá lett: ez a Test nagyszerű célja.
Mennyit ér?
Mit ér a gondolat cselekvés nélkül? Mit ér a sok szép nemes eszme, ha nem tudunk tenni a megvalósulásukért? Ha nincs kezed, mivel tudnád felépíteni álmaid otthonát? Mit ér a favágó a fejszéje, a festő az ecsete nélkül? A Test = Lehetőség. Az egyetlen lehetőséged arra, hogy cselekedj és tapasztalj. Hogy megteremtsd magadnak a földi, tehát a megtapasztalható mennyországot. A Tested életed legnagyobb ajándéka! Ha ezt teljes mértékben átérzed és megérted, akkor egyszerűen nem tudod nem megkönnyezni az arcodat. A kezedet. A lábadat. A tüdődet. A szívedet. Mert mindegyik csak érted működik, minden áldott másodpercben. Akkor is, amikor nikotinnal és kátránnyal mérgezed magad. Akkor is, amikor alkohollal gyilkolod a májadat. Akkor is, amikor felhízlalod magad cukrokkal és zsírokkal és nem mozogsz semmit. A Tested szüntelenül szolgál téged, segít, ahogy csak tud. Néha, ha túlzottan igénybe veszed, elfárad, és akkor beteg leszel. Sokan még ilyenkor is csak átkozzák őt. Nem figyelnek rá. Nem ápolják, mert nem is igen tartják sokra. Képes vagy most őszintén átölelni a testedet? Most, ebben a pillanatban? Ha igen, tedd meg és figyelj. Talán meg is könnyezed. Ha viszont szégyenkezel vagy ódzkodsz tőle, akkor szerintem kezdd el jobban megismerni őt, értsd meg a célját és köss vele igazi, mély barátságot.
Fogyatékkal élők
Néha érdemes meghallgatni olyanokat, akiktől részben vagy egészben elvétetett a szabad mozgás lehetősége. Talán nem véletlenül. Szerintem ők azok, akik példát mutatnak másoknak. Ők azok, akik segítségével megtapasztalható a saját Testünkkel való személyes találkozás. Itt van például az izomsorvadással született, kerekesszékkel közlekedő Holzleiter Fanny (Mosolyka), akinek most jelent meg Te döntesz c. könyve. Idézem:
Mivel töltenék ki egy napot, ha nem lennék kerekesszékben? Sosem feküdnék le, nehogy véget érjen az a csodanap! Fogócskáznék, dögös magas sarkúkban sétálgatnék, fára másznék és rengeteget táncolnék. Az összes számomra fontos ember nyakába beleugranék. Sétálgatnék a Duna-parton és a Városligetben, angyalkát rajzolnék a hóba vagy az avarba. És egyvalamit biztosan kipróbálnék nemcsak állva, de fejen állva is... Sokáig kerestem a miértekre a választ. Vajon miért lettem beteg? Miért küzdjek tovább? Mára azonban már tudom. Azért, hogy megmutassam a világnak: nincs lehetetlen!
Erőss Zsolt, akinek jobb lábszárát amputálták, egy interjún a következőket mondta arra a kérdésre, hogy tud-e még hinni abban, hogy újra képes lesz csúcstámadásokra:
Én az első perctől kezdve nagyon reménykedtem ebben. A reményem tényeken alapult. Tudtam, hogy ilyen szintű mozgássérültséggel nagyon tartalmas sportéletet is lehet élni. És volt előttem példa a magyar hegymászó történelemben is. Egy olyan ember, aki hasonló sérülés mellett eredményesen folytathatta pályafutását. Számomra a rehabilitáció során nagyon fontosak voltak ezek a példák. Éppen ezért tartom nagyon lényegesnek a mozgássérültek pozitív bemutatását a nyilvánosság előtt. Szeretném, ha az én történetem a hasonló helyzetbe került embereknek erőt tudna adni a túléléshez. Másrészt úgy érzékelem, a fizikailag ép társadalom olyan mértékű szellemi mozgássérültségben, passzivitásban szenved, hogy számukra is jó példa lehet az én harcom.
Végezetül itt van Martha Mason videója, aki 55 évet töltött el egy vastüdőben úgy, hogy csak a fejét tudta mozgatni.
A Test=Lehetőség
Énünk egyik arca, a Test a teljesség örömének nélkülözhetetlen eszköze, mert csakis általa tapasztalható meg a gondolat, a vágy, a szenvedély. Test nélkül a vágy csak vágy marad: egy soha meg nem élt történet; egy fiókban maradt, kiadatlan könyv; egy beteljesületlen szerelem. Ezért a Test=szentség. A Lélek Temploma. Énünk megismerése talán itt kezdődik el: a Testünk megbecsülésében, megértésében és hálájában. Barátságot kötni vele: lehetséges, hogy ez az első lépés?
Utolsó kommentek