Ahogy azt az előző bejegyzésemben ígértem, íme az ábra, ami egyesítve mutatja be az Én, az Élet és a Káosz egymáshoz való viszonyát. A bal oldali fekete kör jelképezi a Káoszt, azt a teret, ami körülöttünk van és aminek én is, te is és mindenki a részei vagyunk. A jobb oldali, kék színű kör az Énem, benne négy szó: gondolat-érzelem-szó-tett. Egy személyes élményemmel próbálom meg kifejteni mit jelent ez. Az eset valamikor 16 éves koromban történt, amikor a BKV buszon utaztam Kőbánya-Kispest felé, ami akkoriban köztudottan rossz környék volt, és a dolgot fűszerezte, hogy első nagy szerelmem is ott várt rám a megállóban. Természetesen aggódtam miatta, ahogy az már csak a szerelmeseknél szokás, aztán egyszer csak, ahogy zötyögtem ott a széken, megrohant a fejemben egy gondolat. Sötét alakokat láttam magam előtt, 3-4 tagbaszakadt, kopasz suhancot, akik odamennek a kedvesemhez, körbeállják és molesztálni kezdik. Erre persze ő pánikba esik és segítségért kiált, de senki nem rohan oda. Aztán ezek el kezdik leszedni róla a ruhát, teljesen körbeállják és… és akkor észrevettem, hogy zihálok, a pulzusom az egekben, a kezem ökölbe szorulva, a szívemben irgalmatlanul nagy düh tombol, mert átéltem gondolatban, ahogy megerőszakolják a barátnőmet és én nem tehetek semmit. Szinte sírva fakadtam a tehetetlenségtől. Aztán, mintha csak arcon csaptak volna, hirtelen felébredtem és ráeszméltem, hogy de hiszen az egészet csak elképzeltem, és délután 2 óra van, a megálló tele emberekkel, nincs okom az izgalomra. Mégis alig vártam, hogy befusson a busz, és amikor leszálltam úgy szorítottam magamhoz, mintha 10 éve óta most láttam volna először. Órákkal később is érezte rajtam a feszültséget, pedig a világon a kutya se csinált semmit, se vele, se velem. Mi történhetett?

 A komolyan vett gondolat

Az történt, hogy komolyan vettem a gondolataimat és ez érzelmeket váltott ki belőlem. Az érzelem, amint nevet adtam neki (düh, harag, féltés), cselekvésre sarkallt, amit a buszon nyilván nem tudtam kiélni és a megállóban se volt kire, így az energia, amit végső soron egy gondolatsor generált, még órákig bennem maradt, ezért érződött rajtam később is a feszültség. Próbáld ki te is: vizsgáld meg, hogy mit miért tettél és rá fogsz jönni, hogy mindig ez a sorrend. Valaminek a következtében támad egy gondolatod (igazából folyamatosan támadnak gondolataid), és ha komolyan veszed valamelyiket, akkor az érzelmeket fog benned generálni. Például ha féltékeny típus vagy és elképzeled a kedvesedet más valakivel az ágyban, akkor hirtelen dühbe gurulsz, mert az érzelmeid reagálnak a gondolataidra. Az érzelem pedig nagy úr és ha eluralkodik rajtad, akkor szinte biztos, hogy cselekedni is fogsz, az érzelmeid szerint. Egyes férfiaknál ez egészen odáig fajul, hogy évekre bezárják a párjukat a házukba, és figyeltetik minden lépését, mint tette ezt Tommy Mottola, a Sony Music kiadó elnöke Mariah Carey-vel.  Az Én működési mechanizmusa tehát így néz ki: először a gondolat jut az eszedbe, amit ha komolyan veszel, az érzéseket generál benned, és azon érzések, amiknek nevet adsz vagy kimondasz, végül tettekre sarkallnak. Nem minden gondolat produkál érzelmeket és nem minden érzelmet mondasz ki vagy adsz neki nevet, és amit ki is mondasz, nem mind vezet tettekhez. Ami azonban mindig jelen van, az a gondolat. Mindig ő az első az Én működésének a mechanizmusában. Mondok erre még több példát.

Sokunknak jutnak eszébe nemes gondolatok, például az önzetlenség vagy az áldozatkészség, ami jóleső érzelmeket generál, még beszélünk is róla, de amikor alkalom adódna rá, mégsem cselekszünk. Egy másik gondolat felülírja az eredetit, általában a „Nekem nincs időm erre”, vagy a „Nincs erre pénzem”, vagy a tipikus „Miért segítsek neki, amikor nekem is megvan a magam baja”. Aztán vannak emberek, akik szerint a fehér embernél alacsonyabb rendű a fekete. Ez az alapgondolatuk. Ennek megfelelően, amikor érintkezésbe kerülnek egy feketével, elönti őket a megvetés és felsőbbrendűség érzet. Van, hogy ezt ki is mondják, „Rohadt nigger” vagy „Semmirekellő cigány” formájában, és sajnos van, amikor ezt tettek is követik, például hajtóvadászat indul ellenük. Mások, akik nem így gondolkodnak, magamat is beleértve, amikor érintkezésbe kerülnek velük, nem fogja el őket semmiféle gyűlölet, következésképpen nem verik vagy ölik meg őket. Tehát mint az előbbi esetben, úgy itt is a gondolat az első, minden más csak utána következik.

 Mozogni, mozogni, mozogni

 Végezetül következzen a kohéziós erő. Az a kölcsönhatás, ami egységbe foglalja a három szereplőt (Én, Élet, Káosz) és összhangot teremt közöttük nem más, mint a mozgás, az örök mozgás, mert a mozgás tartja a rendszert életben. Ha nincs mozgás, nincs világ. Az univerzum például folyamatosan tágul, születnek benne új csillagok és megszűnnek benne idősek. A Nap is mozog és a Naprendszert alkotó bolygók is mozognak. Ha nem így lenne, a Föld nem létezne. A Földön is mozog minden, rajta az összes élőlény, az emberrel együtt. Nem csak a szabad szemmel látható mozgásra gondolok, hanem a mozdulatlannak látszó testek mozgására is (hiszen egy szikla, ha mikroszkóp alá vesszük, atomok ezer és ezer rezgéséből áll össze). Bennünk, emberekben pedig a szív dobog, ami folyamatos mozgásban tartja a vérünket, de ha leáll a motor, akkor beáll a mozdulatlanság és ha csak nem sikerül újraindítani, akkor nemes egyszerűséggel meghalunk. Ugyanez történik a légzésünkkel. Folyamatosan kell lélegeznünk, vagyis mozognunk ahhoz, hogy életben maradjunk. A rendszerünk, a háromszereplős színdarabunk hajtóereje tehát a mozgás, ami állandó. Ez azért fontos, mert ebből következik még egy dolog, ami elvezet minket ahhoz az általános ismerethez, ami az életünk irányításához kell.

A mozgás két jelenséget generál: hatást és ellenhatást. Ha például az ujjammal kinyomom valakinek a szemét, akkor az üvölteni fog és behúz nekem egyet. A cselekedetem, amit a Káoszban hajtottam végre, hatással van rá, de mivel jómagam is a rendszer része vagyok és a mozgás törvénye alá esek, várható, hogy a tettemnek előbb vagy utóbb meg lesz a következménye, ami egy ellenhatás formájában jelenik meg az életemben. Röviden: minden cselekedetemnek megvan a következménye. Azonban ez nem csak a cselekedetekre igaz, hiszen a gondolat is mozgás. Tehát igaz ez arra is, hogy minden gondolatomnak is megvan a következménye. Ezt a hatás-ellenhatás jelenségét a nyilak jelzik az ábrán.

 Összefoglalás

 Gyakorlati szempontból mi ennek az egésznek a lényege? Röviden az, hogy állandóan, életünk minden egyes pillanatában mozognunk kell, ami azt vonja maga után, hogy meg kell határozzunk egy irányt, ami felé mozoghatunk. Ha holnap reggel felkelsz az ágyadból rögtön azon kezdesz el majd gondolkozni, hogy aznap mit fogsz csinálni? Még ha úgy is döntesz, hogy egész nap az ágyban maradsz és nem csinálsz semmit, az is egy mozgás, egy cselekedet, konkrétan a semmittevés cselekedete. Tehát döntened kell, hogy merre. Reggel, amikor felébredsz. A közértben, amikor kenyeret veszel. A munkahelyeden. Otthon. Mindenhol. Irányt kell adnod az életednek. Ezt minden esetben megteszed, méghozzá aszerint, hogy éppen mit gondolsz arról a dologról. A döntésedet érzelmek és tettek követik, amelyek hatással lesznek rád vagy azonnal, vagy később, lévén te is a rendszer része vagy. Az ellenhatások aztán újabb gondolatokat szülnek benned, és ez így megy tovább, örökkön-örökké, amíg csak dobog a szíved. Az életed tehát: körforgás. A gondolataid és az azokból kinövő érzéseid, szavad és tetteid körforgása.

 Ez az egész okoskodás persze addig nem érdekel senkit, amíg minden jó és szép és a dolgok rendben haladnak előre. No de mi van akkor, ha az életem nem úgy alakul, ahogy szeretném? Akkor valami gubanc van a dologban. Hogy mi ez a gubanc, hol lép fel és miért okoz problémát, arról majd a következő bejegyzésben. Addig is házi feladatként, ha érdekel a dolog, ragadj ki egy-egy cselekedetet az életedből és gondold végig, hogy mi vezetett el a tényleges tettig. Még jobb, ha mindezt egy jelenben játszódó konkrét esetben vizsgálod meg, ami éppen foglalkoztat. Vagy reggel, amikor felkelsz. Izgalmas lesz. Ha van valami eredményed, kérlek oszd meg itt.