Hány ilyen témájú film született! Most elsőnek a Bor, mámor, Provence (Good Year-2006) c. film jut az eszembe. Élete csúcsán lévő londoni bankár szőlőbirtokot örököl Provanszban. Leutazik, körülnéz, szerelmes lesz, hezitál, visszautazik, aztán úgy dönt, mégis inkább az élet, mint a pénz. Az Út a Vadonba (Into the Wild-2007) nem kecsegtet happy end-el, de a storyboard itt is ugyanaz: a megtörtént eset alapján forgatott filmben a Christopher McCandless-t alakító Emile Hirsch a jogi diplomájáért kapott 24 000 dollárt odaadja egy segélyszervezetnek, a maradékot pedig elégeti és nekivág a pénz nélküli élet megtalálásának. Magányos, kalandos amerikai bolyongásának (vigyázat, spoiler következik!) alaszkai útja vet véget, ahol egy mérgező növény elfogyasztása miatt éhínségben meghal és halálának pillanatában rájön, hogy a boldogság csak akkor az igazi, ha meg is lehet osztani valakivel. Harmadiknak pedig: Amerikai szépség (American Beauty-1999), amiből az a jelenet maradt meg leginkább, amikor az egymástól elhidegült házaspár a kanapén beszélget egymással, és a férjnek, Kevin Spacey-nek sikerül egy pillanatra felébresztenie a nőben a vágyat, ám az megálljt parancsol neki, mert a férje kezében lévő sör majdnem kilöttyen a több ezer dolláros kanapéra. Náluk a kanapé az úr.

Húzd az igát

Szóval dolgozol, dolgozol, dolgozol, de boldogtalanul, csak a pénzért, hogy vásárolhass magadnak 25 nap szabadidőt az évben. Ennivaló, gáz, villany, cipő, az alapok, ugye, ami a létfenntartáshoz kell. Félsz kilépni a melóhelyedről, akármilyen szar, mert kell a pénz. Sokan lehúznak így éveket, sőt évtizedeket, ami inkább vegetálás, mint igazi élet. Egy idő után magadtól robbansz és elmész a Camino-ra, vagy Indiába teheneket csodálni. Afrikában fákat ültetsz az elsivatagodás ellen vagy veszel vidéken egy nyaralót és hétvégenként lejársz kertet gazolni. Ez még a jobbik eset. Van, aki nem robban, hanem az összes elfojtott vágyát és álmát önmagába zárja, hogy végül valamilyen betegség, például a rák vigye el. A rákról egyébként Thorwald Dethlefsen-nek van egy érdekes elmélete, miszerint az egészséges sejt, aminek a sorsa születése pillanatában elrendeltetett - vegyünk elő példának most egy ügyes és okos vese sejtet-  egy szép napon nem kíván többé vese sejt lenni, hanem újra őssejt, amiből még bármi válhat. De hogy lesz a vese sejtből újra őssejt? Úgy, hogy fellázad! Felköti a fejére a fekete kendőt, kalózhajóra száll és az örök szabadság reményében önállósítja magát. S mert az élet csapatban az igazi, az immár újra "függetlenné" vált sejtünk átállítja maga mellé a többi vese sejtet is. Az újból átélhető függetlenség és szabadság kecsegtető lehetőségét látva egyre többen lázadnak fel jelenlegi sorsuk ellen, aminek a vége forradalom. A forradalom felbolygat és elsöpör mindent, és ha nem kezeljük ezt valahogy, akkor a test működése leáll és végleg elcsendesedik. Meg vagyok róla győződve, hogy a rák a test lázadása a kényszerben élt élet ellen.

Na és lehet olyat csinálni, hogy a munkád a hobbid? Végezhetsz-e olyan munkát, ami Te vagy? Ami maximálisan és egyértelműen Te vagy és amiből egyúttal meg is tudsz élni? Mielőtt mélyebben belemennék nézzünk egy statisztikát. Az Aon Hewitt globális felmérése (Global Employee Engagement) szerint, amiben több mint 2900 cégben dolgozó, összesen 6,7 millió munkavállalót kérdeztek meg, 2008 és 2011 között átlagosan csak 57%-uk volt elkötelezett és elégedett a munkájával. Egy másik globális felmérésben (Tower Watson-Global Workforce Study), amiben 32000, teljes munkaidőben dolgozó alkalmazottat kérdeztek meg, csupán 35 %.

Itthoni statisztikákat nem találtam, de ha csak a barátok és ismerősök tapasztalatait nézem, hasonló lehet az arány. Miért van ez így? Gazdasági válság? Rossz főnökök? Idióta termékek és szolgáltatások? Kevés fizetés és karrierlehetőség? Bizonyára mindegyik. El is indult a kivándorlás hazánkból, a fiataloknál elég intenzíven (nálam például négy közeli rokon is külföldre költözött). Nem lehet könnyű.

Pénz vagy élet?

A választás pénz és élet között szerintem mindenkinek egyértelmű. Az élet. A megélhetésük miatt azonban sokan mégis máshogy döntenek, mert úgy érzik a kettő nem működik egyszerre. Érdemes ezen egy kicsit elgondolkodni. Tényleg nem működik egyszerre? Hiszen ha az életet választod, akkor a Mindent választod, mert az életen kívül nincs más és semmi, ami ne élet volna. Az élet a Minden, ennél fogva benne van a pénz és az örömteli munka lehetősége, akár egyszerre is! Szerintem nem az a fő kérdés, hogy a pénzt vagy az életet válasszuk-e, hanem hogy milyen minőségű életet szeretnénk élni? Miért ne választhatnál magadnak egy anyagiakban is gazdag életet? Olyat, ami nem tart állandó feszültségben és csupa szabadság és önmegvalósítás. Ki mondta, hogy a munka nem lehet egyben a hobbid is? És, ami még érdekesebb, lehet, hogy ha végre rátalálsz arra a munkára, amit igazán szeretsz, már nem is fog annyira érdekelni, hogy mennyit keresel. A munkád nem lesz többé munka, hanem korlátlan örömforrás.

Bátorításul olvasd el Khaled Hosseini nyilatkozatát, aki 1980-ban vándorolt be az USA-ba és belgyógyászként kezdett el dolgozni. Szíve mélyén tudta, hogy író akar lenni és el akarja mesélni, milyen volt az élet Afganisztánban a szovjet invázió előtt. Megszületett a Papírsárkányok (The Kite Runner) c. könyv, amiből film is készült (The Kite Runner-2007).

„ Élveztem az orvosi hivatás gyakorlását, és mindig megtisztelve éreztem magam, hogy a betegek megbíztak bennem és velem gyógyíttatták magukat és szeretteiket. Az írás azonban mindig a szenvedélyem volt, gyerekkorom óta. Nevetségesen szerencsésnek és kiváltságosnak érzem magam, hogy az írás, legalábbis jelenleg, kenyérkereső foglalkozásom. Ez maga a megvalósult álom.”

Azt gondolom, hogy íróvá válása nem szerencse volt, hanem egy választás: az élet választása.