Figyeld meg magad most. A bejegyzés címét. Milyen érzéseid támadnak tőle? Hitetlenség? Kétely? Netán lelkesedés? Izgalom? Akármelyik is legyen, dobd ki az agyoncukrozott gyümölcsjoghurtodat a kis alumíniumkanállal együtt és teljes figyelemmel vesd bele magad a történetbe!

Igen! Neked is lehet ilyen pillanatod. Érezhetsz te is szenvedélyt valami iránt, ami nem pusztán érdekes, hanem őrjítően izgató, akár ha szerelmes volnál. Ami megragadja a képzeletedet és olyan képeket vetít eléd, amiben sokkal nagyszerűbbnek, ügyesebbnek és többnek látod magad. Ebben a pillanatban a lehetőségek végtelen óceánja tárul fel előtted, az idő megszűnik, mert teljes figyelmedet leköti, és fáradtságot sem érzel, mert érdekes módon többletenergiát ad.

Szenvedély.

Képzelet.

Időtlenség.

Többletenergia.

Akik átéltek már hasonlót, azok arról számolnak be, hogy önmaguk egy eddig nem ismert darabját találták meg. Olyan ez, mint a szerelem. Felfedezel valakit, akivel eddig nem találkoztál. Az első randit követi a többi. Egyre többet tudtok meg egymásról, míg végül eggyé nem váltok, Te és a felfedezésed. Aztán lassan elmúlik a rózsaszín köd és kiütköznek az ellentétek. Rájössz, hogy a lehetőséged benned csodálatos, csak éppen ez a csoda addig nem lesz Te, amíg nem teszel érte. Rájössz arra is, hogy a felfedezésed nem mindenben passzol bele a szűkebb környezetedbe, amiért konfliktusokba keveredsz. A káprázat elmúlik, a szikra ellobban, és marad a fene nagy valóság. Vajon hagyod-e elszállni csodálatos lehetőségedet és tovaszállsz virágról virágra, vagy maradsz és teszel azért, hogy ez a „szerelem önmagaddal” dolog kivirágozzon?

„ Edison villamos izzójának feltalálása nem ment valami könnyen, a képzeletében viszont már fényesen izzott. Több, mint háromezer kísérletet kellett elvégeznie ahhoz, hogy az első izzója tartósan világítson. Egy újságíró szörnyülködve kérdezte tőle: „Hogy-hogy nem keserítette el a háromezer kudarc?” Edison egy kicsit méltatlankodva válaszolt: „Mi az, hogy kudarc? Inkább háromezer lépés a sikerhez!”

Manapság divat kreatívnak lenni, ami annyit jelent: újat létrehozni. Az okosok azt is beszélik, hogy a jövő társadalma nem a konformista, tehát nem az alkalmazkodó, szabványosított, csak egy dologhoz értő, uniformizált tömegeké, hanem a mindig megújulni tudó, széles látókörű, rugalmas, friss gondolkodású, motivált, lelkes, kreatív embereké. Ez részben már ma is tapasztalható, mert azzal a tudással, amivel az iskolából kijössz, nem kapsz sehol 25 évig tartó állandó munkahelyet és több évig alkalmazható szaktudást, hiszen a világ nagyon gyorsan fejlődik. A globalizációnak hála a Föld nem más, mint egy hatalmas játszótér, ahol bizony ezerrel pezseg az élet. Ez jó hír, hiszen végre minden eszköz megadatott ahhoz, hogy azt csináld, amit szeretnél. Sőt, egyre többen éppen azt kérik tőled, hogy azt csináld, amit tényleg szeretnél! 2013-ban Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója lett az év főnöke. Az alkalmazottak 99%-a elégedett vele. Nem sokkal marad el tőle a Google vezetője és az Apple vezérigazgatója sem.

Facebook HQ

Nem mondom nem lehet rossz ezeken a helyeken dolgozni, ahol értékelik az újító szellemű ötleteket, az alkalmazottakra bízzák az időbeosztást (a Google-nél például a mérnökök a munkaidejük 20 %-át a saját, a cégtől független projektjeikre költhetik és ingyen van a kaja is) és nem rúgnak ki valakit csak azért, mert kicsit átértelmezi a cégfilozófiát. Nem úgy a honi BKV-nál. Egyszer volt szerencsém utazni vele. Az volt a legjobb rész, amikor lekapcsolta a világítást és bemondta: "Szabad a csók". Zseniális.

Ha nem volt még epifánia pillanatod, akkor még nem voltál igazán szerelmes. Kihagynád? Nem néhány jól áthintázott éjszakára gondolok, hanem a kalózhajóra a Vidámparkban, gyomorreptető, ájulásos eufóriával!

Ne érd be a kevéssel. Hajtsd ki magadból, ami Te vagy! A következő bejegyzésben kiderül, hogyan.