Az intelligencia a Wikipedia szerint az értelem szinonimája, az elme elemző és megkülönböztető képessége. Egy fogalmi absztraktrum, amely az ember értelmességét hivatott jelölni egy előre kijelölt alaptudáshoz viszonyítva. A közfelfogás szerint ma az intelligencia egyenlő az IQ-val, ami írásbeli tesztekkel megállapítható és számszerűsíthető (100 körül van az átlag), jelentősége azonban sokkal több, mint hinnénk! Az oktatási rendszerben a fiatalok életpályájának jövőjéhez, a munka világában az álláshelyek betöltéséhez szolgál alkalmassági szűrőként, sőt! Az USA-ban emberélet is függ tőle, ugyanis a 70 pontnál alacsonyabb IQ-val rendelkező elítélteket nem lehet kivégezni.

Globális IQ felmérés 2006  - Dr. Richard Lynn

Az IQ tesztet eredetileg nem az intelligencia mérésére használták fel, hanem az átlagostól eltérő, speciális igényű gyerekeket azonosították be vele, hogy azok megfelelő iskoláztatásban részesüljenek (Alfred Binet, 20. sz. eleje). Később mégis az emberi képességek, az emberi minőség mércéjévé vált, ami, mivel kizárólag a logikus, racionális gondolkodást méri, sok feszültséget szült és szül ma is. A 20. század első felében az eugenika mozgalma például a társadalmi hatékonyság szempontjából haszontalannak vélt bűnözőket, nincsteleneket, testi és értelmi fogyatékosokat, sőt teljes etnikai csoportokat (pl. dél-európaiakat, zsidókat és afrikaiakat) az alacsony intelligenciahányadosuk miatt akart kényszer-sterilizáltatni, hogy „gyatra” génállományuk ne öröklődhessen tovább. Az USA-ban például 1931-ig 26 tagállamban fogadták el a sterilizációs törvényt, aminek értelmében az előírásosnál alacsonyabb IQ-val rendelkező embereket az állam ivartalaníthatta (a náci Németországban ezt a beavatkozást a süketeken is elvégezték).

Részben ezeknek az eseteknek is köszönhető, hogy ma már úgy tartják az IQ-teszt nem alkalmas az emberi minőség pontos kifejezésére, hiszen nem veszi figyelembe a kulturális adottságokat (az amerikaiak pl. sokáig értelmi fogyatékosoknak tartották a nem angolszász bevándorlókat) és az emberek érzelmi képességeit, vagyis csak intelligenciatípusokat mér, azonban az emberi minőség sokkal komplexebb annál, mint hogy azt egyetlen logikai teszt képes lenne felmérni és értékelni.

Howard Gardner, a Harvard pszichológiaprofesszora szerint több intelligenciatípussal is rendelkezünk (nyelvi, zenei, matematikai, téri, kinesztéziás, interperszonális (másokkal kapcsolatos), intraperszonális (önmagunk kapcsolatával kapcsolatos)) és bizonyos típusokban erősebbek, másokban gyengébbek vagyunk (ez igaz például egyik legjobb barátomra, akinek nyelvérzéke és logikai gondolkodásmódja kimagasló, azonban labdajátékban inkább labdaszedegető képességével virít). Robert Sternberg, a Tufts Egyetem pszichológiaprofesszora szerint három alaptípus létezik: analitikus (képesség a problémák elméleti megoldására, lényegében ezt méri a hagyományos IQ-teszt), kreatív (képesség új helyzetek kezelésére és eredeti megoldás kiötlésére), gyakorlati (képesség a mindennapi élet problémáinak kezelésére).

Sir Ken Robinson könyve szerint végső soron nem az a fontos, hogy mennyi és milyen elnevezésű intelligenciatípus létezik, hanem az intelligencia jellegzetességei, amiből ő hármat emel ki: sokrétűség (egy táncosnak például jó zenei és mozgási intelligenciával kell rendelkeznie), dinamizmus (egyszerre több képességünket használjuk, pl. Walter Isaacson Einstein – Egy zseni élete és világa c. művében a következőket írja Einstein problémamegoldó képességéről: Éjszaka gyakran hegedült a konyhában, mindenféle kis dallamokat improvizált, miközben elméje lázasan dolgozott az összetett problémákon. Aztán játék közben egyszer csak felkiáltott: „Megvan!”), személyes (ahány ember, annyi intelligencia).

Az intelligenciánk tehát nem egy szám, hanem egy sokkal komplexebb valami, amit a jelenleg érvényes írásbeli tesztek nem vesznek figyelembe, ezért ezek eredményei nem adhatnak teljes képet rólunk, hiszen ezzel az erővel akár azt is mondhatnánk, hogy az intelligencia csak attól függ, hogyan mérjük! Én azt gondolom, hogy ezt a valamit, ami bennünk van, hívhatjuk intelligenciának, alkotókészségnek, minőségnek, entitásnak, képességnek, genetikának vagy uram bocsá’ szentléleknek, a lényeg akkor sem az elnevezése, hanem a tény, hogy ez a valami születésünktől halálunkig létezik bennünk és alapjaiban határozza meg az életünket. Márpedig ha ez így van, akkor csakis ennek mélyebb megismerésével találhatunk rá különleges mivoltunk mibenlétére, de hogy ne legyek ennyire ködös: csak akkor fogjuk felfedezni magunkban a különlegeset, ha mélyebbre megyünk.

Önmagunkban.

Aki bizonyos abban, hogy a racionális gondolkodás mérésével 100%-ban jellemezhető egy ember, az nézze meg a következő videót:

Aki egyébként kíváncsi az IQ szintjére, az menjen el egy Mensa tesztre. Én beneveztem, csekkolom, átélem, de hogy a végeredmény 150 azt nem árulom el senkinek ;)