Utolsó kommentek

  • Radnóthy Szabolcs: @Adri13: Szia, örülök! És egyetértek :) (2014.01.08. 14:34) A különlegeseké a világ?
  • Adri13: Jó volt olvasni a gondolataidat, de főleg egy kicsit visszaemlékezni a sulira. Én személy szerint elég későn jöttem rá hogy értékes vagyok, de életemen át elkísért egy érzés ami nem hagyott nyugodni... (2014.01.07. 18:09) A különlegeseké a világ?
  • Battler: Elgondolkodtató, főleg a "szerencse" rész. A mentorral viszont személy szerint nem értek egyet. Szerintem a felnőtté válás - ami egy érzelmi-mentális folyamat és tényleg semmi köze az életkorhoz - p... (2013.09.10. 07:37) Találd meg a pillanatod
  • Radnóthy Szabolcs: @Battler: Mivel nemsokára bezár a Vidámpark azt gondolom egy kalózhajós nosztalgiajáratot még megérdemelnek az emlékeid :) (2013.08.19. 10:28) A te epifánia pillanatod
  • Radnóthy Szabolcs: @Battler: na és mi van akkor, ha elvisszük ezt a láncot egészen addig, hogy miért pont a jelenlegi családunkba születtünk? (2013.08.19. 10:24) Epifánia
  • Utolsó 20

Facebook komment box

Hol volt, hol nem volt...

open_book-wallpaper-800x600.png

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kedves őszi délután, amikor a Nap már elég alacsonyan sütött ahhoz, hogy a szomszéd ház teteje fölött bekukkantva az ablakomon, az ágyamon fekvő könyvem érdes, megbarnult lapjait misztikus fénybe borítsa. Ennek az együtt hatásnak a jelentősége azonban csak a könyvben szereplő alábbi két mondat elolvasása után villant a fejembe:

 Némelyek olyannak látják a világot, amilyen, és megkérdezik: - Miért?

Amíg mások, akik olyannak álmodják, amilyen még soha nem volt, így kérdeznek:

- Miért ne?

Ott, abban a pillanatban az élet hirtelen végtelenül egyszerűnek, örömtelinek és határtalannak látszott és előhúzott belőlem egy kérdést, amire azonban nem tudtam válaszolni. Igazán senki sem tudott rá válaszolni, pedig e két sor elolvasása óta több mint 10 év telt el és egyet mondhatok: nagy energiákat fektettem a válasz megtalálásába. Aztán mindettől függetlenül foglalkoztatni kezdett egy másik gondolat, ami addig csiklandozta a kíváncsiságomat, hogy végül elnevettem magam és azt kiáltottam: igen! Ezt szeretném csinálni! Úgyhogy fejest ugrottam az ismeretlenbe és eltökéltem, hogy életemnek egy részét hivatalosan is a válasz keresésének fogom szentelni.  A kérdés pedig, ami akkor megfogalmazódott bennem, így szól:

 Hogyan lehet olyannak álmodni a világot, amilyen még soha nem volt?

 Nem tudtam rá felelni. Amennyire egyszerű a kérdés, annyira nehéz rá a válasz, és ez zavarba ejtett. Éreztem, hogy vibrálni kezd körülöttem a levegő, szaporábban vert a szívem, a fejemben gondolatok százai suhantak keresztül és tudtam: ezzel nem vagyok egyedül. Ez a kérdés emberek millióit foglalkoztatja.

Te melyik kérdést teszed fel, amikor felkelsz reggel és a tükörben az előtted álló napra gondolsz? Azt, hogy miért olyan a világ, amilyen, vagy azt, hogy miért ne lehetne olyan, amilyennek megálmodod? Belenyugszol-e jelenlegi sorsodba, körülményeidbe, anyagi helyzetedbe és okokat keresel a megváltoztathatatlan miértjeire, vagy megálmodsz magadnak egy teljesen új életet? Egyáltalán vannak álmaid? Mersz-e egyáltalán álmodni? És ha mersz is, vajon meddig mész el a képzeletedben? S ha már itt tartunk: szabad-e álmodni, amikor pénzt kell keresni, gyereket kell nevelni, iskolába kell menni, főnöknek kell megfelelni, politikusokkal kell lepacsizni, érdekköröket kell kiszolgálni?

Emlékszel még milyen érzés valamit megálmodni?

Just_a_Dream____by_enricoagostoni.png

Blogomban arra vállalkozom, hogy objektív módon, példákkal, mások és saját tapasztalataim megosztása révén a végére járjak az általam feltett kérdésnek. A kutatásom gerincét három terület képezi:

 1. Szakmai irodalom

Elolvasom a témába illő irodalmat és összefoglalom tömören és érthetően az egyes könyvek lényegi mondanivalóját. Ha mélyebben is érdekelnek ezek az írások, az elemzése végén mindig lesz egy bejegyzés az aktuális könyvről.

 2. Interjúk

Sikeres és kevésbé sikeres, híres és kevésbé híres emberekkel készítek interjúkat arról, hogyan találták meg személyes válaszukat az általam feltett kérdésre.

 3. Önképző és személyiségfejlesztő gyakorlatok

Felkutatok és kipróbálok minden olyan gyakorlati módszert, ami kézzelfogható segítséget ad ahhoz, hogy Te is megtaláld a személyes válaszodat.

 Ha eddig eljutottal az olvasásban az jó jel! Örülök és megkérlek, légy olvasóm és társam ezen az izgalmas felfedezőúton!

Üdvözlettel és barátsággal,

Radnóthy Szabolcs


2013.02.26. 22:42 Radnóthy Szabolcs

1 komment

Címkék: álom

A bejegyzés trackback címe:

https://radnothy.blog.hu/api/trackback/id/tr565107437

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jó pár éve én is terveztem egy hasonló honlapot magamnak, de sajnos csak terv maradt. Pedig nagyon sok örömöt adhatott volna.
Nekem nagyon teszik, igazán finom, a képek önmagukért beszélnek- teljesen lejön, hogy milyen gondolatokat olvashatsz ezen az oldalon.
Ami pedig az útkeresést illeti, teljes szívemből kívánom, hogy legyen tartalmas és sok örömet adó ez a keresés. De mint az édesanyád, aki maga is nagy idealista, egy valamire azért felhívom a figyelmedet: ne felejtsd el, hogy az életedet nem csak megálmodnod, de élned is kell. Ahhoz, hogy ezt megvalósítsd, kompromisszumokat kell kötni elsősorban önmagaddal.
Ez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az életedben és az álmaidban ne maradj magadra.
Tiszta szívemből kívánom, hogy megtaláld ezt az egyensúlyt és észrevedd és elfogadd azt, aki utadon társadul szegődik és együtt él és álmodik veled.
süti beállítások módosítása